Vegyi termékek vizsgálati módszerei

Nagy{0}}teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC): A HPLC a kromatográfiás elemzés egyik fontos ága. Folyékony mozgófázist és nagynyomású folyadékadagoló rendszert{2}} használ egyetlen oldószer vagy különböző polaritású oldószerek keverékének szivattyúzására egy állófázisú kromatográfiás oszlopba. A komponenseket az oszlopon belül szétválasztják, majd egy detektor érzékeli. A HPLC-t széles körben alkalmazzák az egészséges élelmiszerek, tápanyag-erősítők, vitaminok és fehérjék hatóanyagainak elkülönítésére és meghatározására.

Ultraibolya abszorpciós spektrofotometria (UV): Az UV-detektálást elsősorban komplex összetétel és stabilitási állandók meghatározására használják. Úgy működik, hogy méri az ultraibolya elektromágneses hullámok abszorpcióját a molekulákban lévő bizonyos vegyértékelektronok által, ami alacsony energiaszintről magas energiaszintre való átmenetet idéz elő, így spektrumot hoz létre. Az UV-detektálást széles körben használják a vegyiparban az anyagvizsgálatokban, az anyagelemzésben és a képlet-rekonstrukcióban.

Gázkromatográfia (GC): A gázkromatográfia a mintát különböző vegyületekre választja szét, és azokat gázkromatográfon elemzi. Alkalmas különféle illékony vegyületek mennyiségi és minőségi elemzésére.

Infravörös spektroszkópia (IR): Az infravörös spektroszkópia a molekulák rezgésmódja alapján detektálja a mintákat, és információt nyújt a mintában lévő molekulák összetételéről és szerkezetéről. Általában finom vegyszerek szisztematikus elemzésére használják.

Tömegspektrometria (MS): A tömegspektrometria ionizálja a mintában lévő vegyületeket, és tömegspektrométerrel detektálja azokat, így információt ad a mintában lévő vegyületek molekulatömegéről és szerkezetéről.

Kémiai elemzési módszerek: specifikus kémiai reakciók és összefüggések alapján ezekkel a módszerekkel pontosan kimutathatók a különféle kémiai anyagok, és megbízható információkat és adatokat szolgáltathatnak a vegyszergyártáshoz.

Elemelemző: Magas{0}}hőmérsékletű égési hővezetőképesség-elemzés segítségével gyorsan meghatározhatja a minta szén-, hidrogén-, nitrogén-, kén- és oxigéntartalmát.

Roncsolásmentes vizsgálati módszerek: például a radiográfiás vizsgálat (RT), az ultrahangos vizsgálat (UT), a mágneses részecskék vizsgálata (MT) és a penetráns vizsgálat (PT), ezeket a módszereket elsősorban az anyagok belső hibáinak kimutatására használják.

Fényszórási módszer: beleértve a fehér fényt és a lézert is, anyagok morfológiai megfigyelésére és összetételelemzésére használják.

Termogravimetriai elemzés: anyagok hevítés közbeni tömegváltozásának vizsgálatára szolgál, gyakran anyagok hőstabilitási és bomlási jellemzőinek elemzésére.